Csütörtök

a csütörtöki napnak számomra két érdekessége volt. az egyik, hogy önszorgalomból visszamentem szivet hallgatni egy olasz bácsihoz, akihez reflexből olaszul kezdtem beszélni, de mivel egyelőre még nem igazán tudok, ez elég rossz ötlet volt, mert ő ennek végtelenül megörült, és hosszan-hosszan elkezdett hozzám beszélni, és a ’io NO parlo italiano’ elég hatástalan maradt… a dolog kellemetlenségét az adta, hogy az első monológ arról szólt, hogy őt már vizsgálták diákok a berni kórházban, viszont nem tudtam eldönteni, vajon azt mondta-e, hogy ő nem akarta, és igaza volt, mert mindent el is rontottak, vagy arra célzott, hogy bár nem csinálják olyan profin a dolgokat, de azért miért ne…a pillanatnyi zavaromat áthidalva mosolyogva elkezdtem vizsgálni – szerencsére pozitívan reagált. : )) olyannyira, hogy utána elég bizalmasan elég sokat beszélt magáról. ha nem is értettem mindent, legalább meghallgattam, és a végén levontuk közösen a konklúziót, hogy az élet valójában szép, és semmi mással nem kell törődni. : )) vicces volt mindezt úgy, hogy valójában nem is tudok olaszul. : )

a nap második meglepetése volt, hogy még egy magyar nőre bukkantunk a kórházban. a dialízisen dolgozik egy nővér, nagyon aranyos, szintén 20 éve jött ki, és hozzá küldtek le minket. nagyon kedvesen és lelkesen igyekezett mindent elmagyarázni, amit a haemo- és a peritoneális dialízisről tudni kell, nagyon hasznos és érdekes volt, és vele külön élmény.

viszont elég durva tapasztalni, hogy az eddig látott 3 itt élő magyar közül mindegyikük eléggé elfelejtette az anyanyelvét, mind kiejtést tekintve, mind a szavakat. nem mintha velem nem történt volna még ilyen. de azért furcsa.

ebédre otthonról hozott pizzát ettünk a könyvtár erkélyén, amely a tóra nézett. azóta törzshellyé lett.

este még megnéztük az ördög ügyvédje c. filmet, szigorúan otthon. ráébredtem, hogy rossz vagyok, gonosz, és hiú. és egészen Zuzu-hangulatba kerültem. még nem említettem, hogy kinga nevét itt senki sem ismeri, és meglepődve tapasztaltuk még első nap, hogy a listára Kinga helyett Konga Szentesi van kiírva. : ))) a Zuzu pedig a német nyelv kinga által felfedezett szépségeiből eredeztethető, ugyanis a zuzunehmen ige, ejtsd: cucunémen annyira magával ragadta, hogy én is kénytelen voltam belátni a szépségét. a Zuzu {ejtsd: cucu}- hangulat pedig úgy érzem, magáért beszél. de majd otthon demonstrálhatom. :)

azt hiszem, ezek után fogalmazhatok úgy, hogy Konga és Zuzu búcsúzik mára.

:)

kieg:

tanulunk düccsül:)

állandóan visszatérő motívum az orvosok telefonbeszélgetésében a ’momol, sgut, merci, ciao’ – így egymás után (azaz ’jójó, rendben, köszi, viszhall’)

geester, hütt, moorge – gestern, heute, morgen : )

számok irgendwie total komisch ausgesprochen…

napok is, pl. ’frittag’ a Freitag, és ez még egyszerű

személyes kedvencem a kicsit nagyot halló betegek számára kikiáltott ’frau gertrud, gau háj’, azaz valamiféle heim gehen, vagyis hogy frau gertrud, ön haza mehet…:)

kinga személyes kedvence pedig a ’tip-top’, szabadfordításban ’hip-hop’, és az ’uff zicce’, ami nagyjából az ’aufsitzen’-nek felel meg. : )

van egy fajta érdekes dallama a nyelvnek, egyféle tüttürü tüttürü. nagyjából minden szó e-re végződik. de tök érdekes, hogy németül írnak… vagyis ennek a nyelvnek irodalma, vagy írott formája hivatalosan nincsen.

uff.