Vasárnap

vasárnap Bernbe indultunk. a vasútállomás felé vezető út viszont hirtelen tele lett akadályokkal – minden mindenhol le volt zárva, méghozzá egy nevezetes görkorcsolyaverseny miatt..:) mindezt Brunotól, a Strassbourgból érkezett gyerek görkorcsolyaedzőtől tudhattuk meg. : )) előnyös egy dolog ez a görkorcsolya, Bruno ugyanis így kifejezetten daliásnak tűnt, ami akkora felüdülés volt az előző esti törpetömeghez képest, hogy kénytelenek voltunk fényképen megörökíteni. Bruno rögtön meg is adta az emailcímét, hogy a képeket mindenképpen elküldhessük neki. : ))

a rövid kitérő követően egy hét után végre eljutottunk a vonatállomásig – ugyanis előtte szinte minden nap ’na most már tényleg megkeressük az állomást’-felkiáltással indultunk el. egy rég áhított Daim jégkrémmel felszerelkezve lelkesen felszálltunk a Bernbe induló ultramodernnek kinéző, két emeletes vonatra. kényelmes volt, szép és tiszta, és nemutolsósorban KÉT emeletes, de a vécéje pont ugyanolyan volt, mint nálunk, és összességében semmi extra nem volt benne. hacsak nem az, hogy nagyon drága rá a jegy.. 

a vonatallomasrol egyböl felLIFTezhettünk az Universitäthez, amely előtt egy komplett kerthelyiség, füves terasz és napozóágyak feküdtek… ami viszont igazán tetszett, az a közeli Kunstmuseum volt. jegy helyett egy kitűzőt kaptunk, amit én chipnek hittem, kinga pedig ruhásszekrény kártyának – így egyből bele is dugta, és természetesen be is ragadt : )) de azért megoldottuk a problémát. :) maga a múzeum nagyon jó volt, mind a stílusa, mind a képei, szobrai, mind ezeknek az elrendezése. bár egyszer eltévedtünk, de legalább véletlenül megnéztünk egy olyan kiállítást is, amire nem szólt a jegyünk. : )

innen az Einsteinhausba sétáltunk át, mert mint kiderült, Einstein, akit itt ájnstájnnak hívnak, egy ideig Bernben lakott. a lakása pici volt, a belépő relatív drága, de mégis – kifejezetten megható volt ott állni, körülnézni pedig még inkább.

li reggae koncertbe is belehallgathattunk. : )) Bern, Svájc fővárosának közepén. whereelse. : )

útközben még belefutottunk a piactéren egy meglepő afrikafesztbe – sok-sok afrikai ország állított fel standot, sőt, még egy senega

a város másik végén, az egyik magasabb részén nagy nehezen felmásztunk az ún. Rosengartenbe, ahol nevéhez méltón rengeteg rózsa volt, tömény rózsaillat, és májkrémebédelésre tökéletesen alkalmas puha svájcizöld fű. ebéd alatt külön műsorunk is volt: )) a kötélen járó emberek között akadt egy sok fehér labdával zsonglőrködni próbáló srác, akitől állhatatosan és következetesen próbálta elcsenni a labdákat egy kb. 2 éves, tüsi hajú, habos-babos ruhájú néger kislány, akit a szülei csak egy iPhone-t csalinak használva tudtak végül nagy nehezen a labdáktól elcsalogatni : ))

miután minden rózsával lefényképezkedtünk, és belemásztam egy szökőkútba, sőt, túlestünk a levegőben ugrálós és fűben, rózsák között heverészős romantikus sablonképeken, és megcsodáltuk a kilátást is többször, egy meredek hegyi úton végül letaláltunk, és kikötöttünk a híres medvegödörnél (a város jelképe egy medve), amiből sajnos már kihalt a medve. épp miközben ezen sajnálkoztunk, egyszer csak konkrétan a ’maci’ szó ütötte meg a fülünket. a hang irányába fordulva egy ősz copfos, szemüveges férfit és kislányát pillantottuk meg, akik továbbra is magyarul beszéltek. mondanom sem kell, hogy a véletlen találkozás egy hosszú beszélgetéssé fajult, ami végül egy kávézásba torkollott. nagyon sok hasznos és érdekes dolgot tudtunk meg, de erről talán majd később.

a lászlóval való kávézás után mélyen gondolatainkba merülve elsétáltunk a stadttheater előtt, aminek szürkeségét csak egy nagyon sok színű ruhákba öltözött raszta, monológot olvasó fekete srác dobta fel. az éppen szembejövő hídról lepillantva az Aare nevű helyi folyóban viszont néhány úszó embert fedeztünk fel, és úgy döntöttünk, ezt közelebbről is meg kell néznünk. nagyon vicces dolog, hogy Bernben minden emeletes – a házak a hegyoldalban, a hidak, a vonatok… mi egy nagyon felső hídon voltunk, és elég sokat kellett ereszkedni lefelé, viszont odalent volt még egy kisebb híd, a nagy híd alatt. : ) az emberek pedig tényleg fürödtek a folyóban, mint megtudtuk, ez Bernben teljesen megszokott. pedig a folyó nagyon gyors, és nagyon hideg. sajnos, vagy szerencsére, de nálunk nem volt fürdőruha, így tovább indultunk egy idő után, vissza a városba, gondolván, hogy a kávéra spórolt pénzünket így esetleg sörre költhetnénk el, ugyanis a kávét lászló fizette.

a rathaust szerettük volna megtalálni, mert este kivilágítva nagyon szép, főleg, hogy előtte a földből össze-vissza víz spriccel fel. persze nem találtuk – ekkor láttunk meg egy a villamossíneken guggoló, erősen koncentrálva fotózó srácot, aki épp hogy felpattant a közeledő villamos csilingelésére… természetesen egyből szimpatikus lett, a barátjával együtt, így tőlük kérdeztük meg, merre kell mennünk – kiderült, hogy ők is épp azt keresik. :) útközben kiderült, hogy osztrák egyetemisták bécsből, és nagyon viccesek mindemellett. ez akkora felüdülés volt a fura svájciak után, hogy miután rohangáltunk egyet a szökőkútban, kölcsönösen lefröcsöltük egymást, és már mindenki egyformán vizes volt, megérett a hangulat egy közös sörözésre, főleg hogy tudtak egy helyet, ahol olcsó a sör – a bahnhof kisboltját: )) de valóban, mi 4 frankért ittunk itt Bielben, ott pedig csak 1.30 frank volt ( egy frank 180 forint kb.). ezt pedig a tanácsukra a közeli burger king kinti asztalainál ittuk meg együtt. : )) kiderült, hogy interraileznek, és igazából barcelonába indultak, csak gondolták, megállnak még előtte egy kicsit svájcban. Stephan közgázra jár, Georg pedig filozófus : )) ezt fontosnak tartom kiemelni.:) a szállásuk genfben volt, de megbeszéltük, hogy másnap is találkozunk, majd futottunk egy jót, hogy elérjük az utolsó vonatunkat - ezt mi abszolváltuk is, ők viszont, mint kiderült, nem. így hát természetesen, lévén van egy használaton kívüli szobánk, felajánlottuk, hogy aludjanak nálunk. : ) amit ők hálásan el is fogadtak, mást nagyon nem is tehettek. nagyon vicces volt, mert ágyunk viszont csak kettő volt, így végül ők aludtak az egyiken, mi a másikon. : )