random modon irok megint, de màr valamivel több ékezettel... jelenleg a bienne-i praxisbol, azaz egy helyi magànrendelöböl. nem tudom, mikor fognak félbe szakitani, és beteghez hivni, de igy izgalmas blogot irni, nemde.:)

a tegnapi nap halàlosan kiakaszto és fàraszto volt... igaz, a berni rendelöben nem volt több nagyjàbol 4-5 betegnél, mégis este fél 9ig ott voltunk. az egész team. mert van egy team.

elökerült a chef, Prof. Dr. Herr Meyer, az egyetlen svàjci... magas, szemüveges, elég lassan beszél, vagy inkàbb megfontoltan, mégis borzaszto nehéz érteni, pedig németül beszél - a kedvünkért, mert amugy az anyanyelve düccs (nem tudom, hogy kell irni, de ez az itteni dialektus, és nagyon durva). a team tagja még Claudio (Dr. Keilmann), Giuliana (Dr.Piccoli) és Lorenzo (Dr.Nichverstanden). Lorenzo keresztneve is valoszinüleg màs, de nagy az orra, és sötét copfja van, igy sokkal valoszinübb, hogy mégis Lorenzo a neve. mindannyian németek, mint megtudtuk, Herr Küchlerrel egyetemben, bàr Giuliana inkàbb olasz, de anyai àgon német. nagyon vicces olasz dallamu németet beszél. mint kiderült, az ö, ü és gy betüket nem tudja kimondani. ez konkrétan ugy derült ki, hogy kedvesen megkért minket, tanitsunk neki valamit magyarul - pl. hogy van az, hogy "hallo, wie gehts dir? ich freue mich" ... /szia, hogy vagy? örülük / itt feladta a magyar tanulàst. :) egyébként a nevéhez méltôn tényleg piccola, kb. 30 éves, de tegezzük.. sokkal fiatalabbnak néz ki, és konkrétan megkérdezte, nincs-e kedvünk majd elmenni valahova a vàrosba vele. mi boldogan igent mondtunk természetesen, pedig mint kiderült, férjezett, de valoszinüleg "new in town"-indittatàsa volt az ötletének. én bizom benne, hogy majd azért megvalosul, de egyre gyanusabb, hogy konkrétan nem lesz rà alkalom, mert nem lesz semmire idönk...

kiderült, hogy a svàjci munkamoràl lényege elég bizarr... itt àtlagosan 50 ôràt dolgoznak az emberek hetente, de elöfordul a 70 is. ez naponta 8-20ig intervallumokat jelent. de mint kiderült, Prof. Meyer teamjének tagjai olyan szerzödést irtak alà, amiben nincsen idölimit... igy gyakorlatilag annyit kell dolgozniuk, amennyit Meyer gondol.... durva. és ràadàsul Küchlernek is van csalàdja otthon Hamburgban, és Claudionak is - Küchlernek két lànya (11 és 14), Claudionak egy màsfél éves gyereke. és itt élnek Svàjcban... mert àllitolag Deutschlandban annyira rossz a helyzet... Hamburgban a klinikàn àllitolag éheznek. itt meg joval többet lehet keresni, és könnyebb érvényesülni, nincs annyira betokozôdott hierarchia, és nem a kapcsolatokon mulik, mint otthon... hàt nem tudom. de napi 12 oràt dolgozni, ez elég félelmetes.

egyébként elég érdekes dolgokat csinàltunk, és elég sokat foglalkoztak velünk. nagyon sokat magyaràztak és tanitottak elméletben, szivet vizsgàltunk ultrahanggal, pacemakert ellenöriztünk, kopogtattunk, hallgatoztunk, anamnesist vettünk fel, terheléses ekg-t csinàltunk...

érdekes karakterü betegeink voltak. az elsö Herr Pécoud volt, akinek a nevét ugye erpékunak kell mondani, és mivel elötte az ekg-rol volt szo, sikeresen R PQ-nak hallottuk, és azt hittük, valami ismeretlen betegségröl lesz szo...:)) egyébként 60 éves, sulyos szivelégtelen, két tetkôja van, fülbevaloja (itt svàjcban nagy divat a férfiaknàl :o ), és hosszu lofarka meg minden... és bàr àgynyugalomra volt itélve, az anamnesisén szerepelt, hogy ennek ellenére harley davidson-fesztivàlra akar menni. :)) a szivét egyébként azzal tette tönkre, hogy napi 4 doboz, azaz 80 szàl cigarettàt szivott el, plusz vezetöpozicioban van, és annyit dolgozott föleg régen, hogy aludni sem volt ideje... nice.

a màsodik beteg Herr Eduard volt, 72 éves férfibeteg, aki megkönnyezve mesélte el nekünk az élettörténetét- svàjci németül. elég nagy eröfeszitésbe került, hogy bàrmit is megértsek belöle. de nagyon aranyos volt. és még ö kért szerényen elnézést többször az orvosoktol, hogy kért egy modositast a kezelésében... az orvosok pedig kedvesek voltak, elözékenyek, udvariasak, türelmesek...

még volt egy 92 éves nénink is, aki végtelenül aranyos volt, és a pacemakere ota kutya baja sincs kb... 60-nak nézett ki. Frau Ott. :)

este pedig, totàl agyhalott àllapotban, 7töl megbeszélés volt... Herr Meyer dr. house-t jàtszott, és bevezetett egy uj, problémaorientàlt modszert amerikàbol egyenesen, mert hogy a team igy hatékonyabban fog dolgozni... igy fel kellett fognunk a modszer lényegét, majd két esetet meg is értenünk, éés hozzà is szolnunk értelmesen...

ez volt az elsö nap. lehet, hogy nem jön àt, de elmondhatatlanul fàraszto volt... még magyarul is sok lett volna, rengeteg uj dolog volt, és svàjci németül pedig...vàà. de azért nagyon érdekes volt, csak vàà. :)

de egyébként Herr Meyer elvitte a teamet ebédelni, és ettem dinnyelevest, és egy csomot kérdezgettek magyarorszàgrol... és egyébként kiderült, hogy aug. 1-én nemzeti ünnep volt, azért volt minden kizàszlôzva. kedvesek voltak, de azért durva volt... 5 svàjci orvossal együtt ebédelni... el tudok képzelni fesztelenebb idötöltést is.

este Küchler hazavitt, és modosult tudatàllapotunkban, amibe kerültünk, este 10kor még àtrendeztük a szobàkat, rettegve a hàz többi lakojànak bosszujàtol... de egyelöre még nem történt semmi... Pavel és az ismeretlen làny tovàbbra is el vannak tünve.

elnézést a hosszu bejegyzésért, a mai naprol ugyis csak keveset van energiàm màr irni.

ma a Bienne Spitalban voltunk, 3 szivkatétert néztünk végig, a harmadiknàl màr az àgy mellöl, nagyon érdekes volt, és nagyon sokat magyaràztak. mindenki nagyon kedves volt. az egyik katéterezndö beteg tipikus francia bàcsi volt, Michel, peckes bajszu, kerek szemüveges, és fransziàul beszélt hozzànk:) a màsikuk pedig nem màs, mint Don Antonio del Monte volt, ösz haju, csupasz arcu, szivartol rekedt hangu..màr vàrtuk, mikor ugrik fel, tépi le magàrol a csöveket, és emeli fel a nyakànàl fogva a pöttöm Herr Küchlert. :) mindkettejüknek durvàn tönkre volt téve a szive, alig volt ép ér. gyakorlatilag mindegyik fö àg el volt zàrodva, vagy teljesen, vagy 80-90 szàzalékosan.

(med. kieg. : a koszoruerek neve itt RIVA, CX, és RCA... vicces:) Ramus Intervenricularis Anterior, Circumflexus és Right Coronary Artery...rrrrrivàà, céiksz, és ercéà...)

azota nagyjàbol vàrtunk, fél oràkat Küchlerre, leellenöriztük a betegeket, majd àtjöttünk ide, a bienne-i rendelöbe, és azota csak vàrjuk, hogy történjen valami, de még nem történt. egyébként az itteni korhàz csodajo, nagyon jol felszerelt (kinga szerint brutalisan jol), és külön tetszett, hogy a kardiologia tele van szivecskékkel: )) mindenhol... falon, ablakon, àgyon... még a szék is szivalaku:)) a kilàtàs pedig gyönyörü.

képeket még mindig nem tudunk feltölteni, mert nem hoztuk el, mert még mindig bizunk benne, hogy esetleg otthon lesz net, de àtalakitot még nem sikerült szerezni, mert azota sem volt idönk. igy se hajat szàritani, se laptopot hasznàlni nem tudtunk...

és öszintén szolva fogalmam sincs, mikor lesz idönk bàrmire is, mert màr megint fél hat, és még nem küldtek haza... azt nem értem, mikor vesznek ezek kenyeret, vagy egyàltalàn, mikor csinàlnak bàrmit is?...és a feleségük is otthon van, tehàt ö sem vàsàrolhat helyettük.. elég fura.