valoszinüleg ezentul is csak kb. 2 naponta fogok tudni ide irni, mert a szallason nincs internet, es ugyan a 2 praxisban barmennyit hasznalhatjuk elvileg, de mégis pofatlansagnak tünik, és raadasul idö sincs nagyon ilyenkor. de azért majd igyekszem talàlni.

még a legutolso poszt utani este elmentunk setalni bielben, mert egesz hamar vegeztunk, es ra kellett jonnunk, hogy nagyon szep varos, ha a koszos es "modern" oldalatol eltekintunk. van eleg sok kis csatorna, szep regi epuletek, templomok;),körben hegyek, és nincs is messze gyalog a to :)az egyik csatorna mentén talaltunk egy madàrfarmot, csak ugy a varos közepén, és -ezt muszaj leirnom- volt egy Nestnot, azaz sürgösségi fészek a talàlt madaraknak, amit minden reggel üritenek:)) éés csak ugy ott uszkalt a csatornan egy fekete hattyu:) megneztuk a strandot is, a viz jeghideg (20fokos), a belépö draga (3 frank), bàr este be tudtunk feltunes nelkul setalni. de meglepöen draga, 3 deci sör 4 frank (800forint kb.) de a to szep nagyon. es akad felfedeznivalo még a vàrosban, ugy tünt.

az elmult ket nap tovabbra is erdekes volt. tegnap reggel az "altalunk" katéterezett pacienseket ellenöriztük, mindenki jol volt. aztan atmentünk ujra bernbe, a praxisba. végre egyedül csinalhattunk végig egy kivizsgalast, egy borzasztoan aranyos kicsi bajszos sri lanka-i emberkével, aki végig mosolygott, és tört németül beszélt.:) anamnézist vettünk fel, fizikalisan is kivizsgaltuk, és még az ekg-t is félig mi csinaltuk:)... juhu. persze utana atbeszéltük giulianaval, de elvileg mindent jol csinaltunk. megint elmentünk együtt ebédelni ugyanabba az étterembe, ami valoszinüleg a praxishoz tartozik valamiképpen, de most két orvossal kevesebben voltunk. viszont igy jobb volt beszélgetni. a végén raadaskent a cappuccinot mar csak harmasban ittuk giulianaval. még több minden derült ki a német egészségügyi helyzetröl, és az ö szemszögükböl vizsgalva a helyzet elég rossz... pl. bonn-ba nem szabad menni, mert tul nagy a kompeticio. es onnan is mennek angliaba, mert allitolag ott az orvosok nagyon nem motivaltak, es szörnyüek a korhazak. es akkor itt egy stb. délutan még szorgalmas mentorunk tartott egy "tovabbkepzest" az atherosclerosisrol, kinyomtatott diakkal, csak harmasban, nagyon romantikus volt, es erdekes es hasznos mindemellett. utana Herr Küchler hazavitt, és bàr màr 8ra otthon voltunk, olyan fàradtak voltunk, hogy màr nem tudtunk elmenni sehova... a maradék energiankat két dolog meritette ki: egyrészt a szobànkba beköltözött egy szöcske. itt megàllapithattuk, hogy svàjcban még a rovarok is zöldek, mert ilyen élénkzöld példànyt még sosem làttunk. ràadàsul gyors is volt, és hangosan ciripelt - volna a sötétben, kinga szerint. igy nagyjàbol harminc perc alatt ràvettük magunkat arra, hogy megprobàljuk eltàvolitani, de ez valamiért csak közös erövel sikerült... én odàig jutottam, hogy ràtettem az üvegpoharat, és ràcsusztattam a papirt a tetejére. viszont aztàn elkezdett màszkàlni a poharon, amitöl én annyira elkezdtem félni, hogy nem mertem megmozditani semerre, es kétségbeesetten àtengedtem a pohàrtartàst kingànak, aki végül nagy nehezen befejezte a müveletet.

egyébként pedig este sikeresen észrevettük, hogy kinganak eltunt a mobilja... igy azt kerestuk meg nagy erökkel, de nem talaltuk meg... sem tegnap, sem ma reggel, sem ma delben, sem ma delutan... vegül mar mindent korbetelefonaltuk (busz, eltunt targyak, ilyen kozpont, olyan kozpont), lelkes orvosmentoraink keretlen, kinos, am nagyon kedves segitsegevel... vegul mar a rendorseget is felhivtak, es el is kuldtek minket oda... igy hat ott is jartunk... a kedves rendortiszt termeszetesen nemigazan tudott nemetul... pascal draga:) nagy szemuveg, kopaszodo fej, karakan alkat... es termeszetesen teljesen hulyenek nezett minket, hogy megis mit akarunk itt egy elveszett telefonnal.... de azert, auslandische mivoltunkra valo tekintettel, keszsegesen kiallitott egy francia okmanyt az esetröl. de azert biztositott minket, hogy a telefon nem lesz meg... mindenesetre letiltattuk, de azert meglepett, hogy svajcban az elveszett telefon valoban elvesz. senki nem adta le sem recepcion, sem talalt targyak osztalyan, sem a rendorsegen, sem sehol, senki nem hivta a legutobbi szamokat, es mi is hiaba hivtuk, nem vette fel. es ki sem kapcsolta. remeljuk, nem is hasznalta... mindenesetre azota letiltattuk. szomoru.

a mai nap a telefonkeresesen kivül egyebkent tovabbi erdekes, es nemileg kellemesebb dolgokkal telt. reggel "vegigasszisztalhattunk" meg egy herzkathetert, ami raadaskent a vesekbe is lement, es ott talaltunk elvaltozast, aztan vegigjartunk mindenkit, hogy jol van-e - jol volt. :) majd jobb késün, mint soha-alapon be is jelentkeztünk hivatalosan (felsöbb utasitasra csak most). kaptunk badge-et, nagyon extra, fényképpel, Spitalzentrum Biel/Centre hospitalier Bienne és ärtztin in ausbildung felirattal... sajnos nem tarthatjuk meg, vagy esetleg 50 frankért, de màr lefénymàsolta nekünk Lorenzo szinesen :) és kaptunk ruhàt is... kalandos volt. a Wäscherei, ugy erzem kijelenthetjuk, egy igencsak félelmetes hely. kb. mint egy külön kis elszigetelt vilag az alagsorban, a nehez femajto mögött.... bonyolult folyosorendszert kell elkepzelni, tele UV-E feliratu egyéb fémajtokkal, hatalmas mosogépekkel, hatalmas ruhakupacokat tartalmazo nagy kosarakkal, fura, forron terjengö fertötlenitö szaggal, sok-sok fémkonténereket szallito targoncakkal, es francia munkas kinezetü soförjükkel, es köver, amde kedves es elenk mosonenikkel. kaptunk köpenyt, nadragot, es polot is. a legkisebb meret XS-es volt, éés ram pont jo... kingara pedig nagy. lol. pedig annyira nem tüntek nagynak a svajci nök. :) miutan minden papirt alairtunk, es boldogan, ruhakkal felpakolva kifele indultunk volna, mondanom sem kell, hogy eltevedtünk... hirtelen minden folyoso es minden ajto ugyanolyannak nezett ki...nagyon félelmetes volt:) de végül, mikor màr végleg kétségbeestünk volna, az egyik targoncàs ember kiszurt minket, lefékezett, es elnézöen mosolyogva kiiranyitott egy kb. 2 méterre lévö ajton, ami egyaltalan nem volt kitablazva, de a napfenyre jutottunk ki szerencsere, bàr viszonylag messze attol a ponttol, ahol beléptünk.... merci.

délutàn ismét a bienne-i praxisban voltunk/vagyunk, tök jo eseteink voltak, kiveve mialatt a rendörségen voltunk. :) ...

amennyit jelenleg tudunk: holnap lesz ismet egy romantikus tovabbkepzesunk a hallgatozasrol, meg esetleg még egy kis atherosclerosis. utana a hétvége frei.

hétfötöl màr a Spitalzentrumban leszünk, a belgyogy osztalyon, és a maradék két hétben gyakorlatilag ott is maradunk. küchlerrel mar csak keveset fogunk talalkozni, uj orvos alà kerülünk. kivancsian varjuk. viszont nem tudom, hogy leszunk az internettel a bienne-i korhazban. meglatjuk.

de mindenkeppen jol vagyunk egyelore, a mai napon mar terveink szerint fözni is fogunk (bar mar tegnap is föztünk virslit B). tök jo, hogy eddig ennyit foglalkoztak velünk. ha ezentul mar nem is, eddig is mar megerte. remeljuk hamarosan jelentkezünk.

talàn érdekes:):

svajci köszönés - grüssech/adieu

svajci bocsanatkeres - excusez (nemeteknel is)