Szerda

a harmadik arbeitstagon a chefarzt ismét velünk tartott, és volt is néhány mondata hozzám, sőt, kérdezett is, és még a választ is tudtam.. a délután maradék részében pedig berni német orvosaink szívélyes invitálására, in memoriam letztes abendes, egy herzkathetert is megnéztünk újra. még mindig nagyon érdekes volt.

ebédre ma én is menüt ettem, a vegetáriánus menü csak 7 frank volt… és hús helyett tofu volt benne…: ) nie wieder, wenn möglich.

a délutánt külön feldobta az, hogy hirtelen megugrott a francia betegek száma. az ottani orvosom kicsit oldódott, és mintegy gyakorlásképpen felkínált egy pácienst, akit teljesen kivizsgálhatok, és adott egy német sablonnyomtatványt, hogy akkor ezt kéne kitölteni. majd bevitt a beteghez, akiről hirtelen kiderült, hogy francia – és ezen a ponton orvosom hirtelen ott hagyott… mélyvíz-effektus, de azért sikerült. bár kifejezetten vicces volt, hogy a legalapvetőbb szavak, úgy mint vetkőzzön le, üljön le, álljon fel, hirtelen nem, vagy csak nagyon lassan jutottak eszembe.. de megoldottuk. : )

délután még egy szintén francia betegnek csináltunk egy lumbalpunktiot, vele már kicsit folyékonyabban tudtam beszélni. az én részem a vizsgálatban a megfigyelésen kívül annyi volt, hogy elvihettem a liquormintát személyesen és nagyon büszkén a laborba. a délután további része már kevésbé volt izgalmas. a szokásos adminisztráció, papírok kitöltése, számítógépbe adatok bevitele, ill. diktálás ismét elég sok időt vett el az orvosainktól.

este már csak arra maradt energiánk, hogy főzzünk, és mossunk, miután kb. fél7re értünk haza. hadd zárjam a szerdai napot egy aznap este vacsora közben született mondattal: ’kevés a lé, sok a gombóc.’